„Kati százféle szorongással volt asszony.” Fehér, vörös, habsburg ideológiák nevében háborúzó férfiak között egy fiatal állapotos leány. A fehérterror napjaiban őt kizárólag férfi-terror éri, minden lehetséges változatban. A a népi és női irodalomban egyaránt jelentős novella, a fiatal Németh László 1926-ban írta, történelmi tisztánlátása és igazságossága példamutató. 

Az apácazárda imái és gyümölcsfái között a nővérek és a növendékek álmokat és terveket szőnek. A főnökasszony meghalt, ki legyen az utódja? A rendnek pénzre van szüksége, ebben mindenki egyet ért, a kérdés az, hogy ezt hozománnyal és a hagyományok merev fenntartásával vagy megújulással, világi nézetek beengedésével valósítsák-e meg.

József  Etella
József Attila költött nővére, az irodalomtörténet hiányzó lánc-szeme. Sámán és boszorkány, a versei tiltottak. 1903-ban született. Életét kiscselédként tengette. Elmeszociális otthonban halt meg, 101 éves korában.

Egy önmagát szemlélő nő apja betegségével, ápolásával, halálával párhuzamosan össze- és szétszedi homályos családtörténetét. Ismétlődéseket talál. Vagy elmozdul-e a függőség, üresség, a bűntudat állapota? Végzetes szerelem Adriával, boxerré olvadó gyűrűk, urna a szobaszekrény tetején – az újjászületés kísérlete olyan mély traumák és konfliktusok felszínre hozásával, rakosgatásával és mérlegelésével, amelyek itt lappanganak közöttünk és bennünk. Talán éppen ez az elemzés lazítja a szöveget olykor humorral, és teszi nyelvezetét finommá és kiegyensúlyozottá. (Gubicskó Ágnes)