Nők a kútnál

Lángh Júlia írásai a frankofón afrikai irodalomba kalauzolnak, nem tudományos igénnyel, inkább nagy mesélőkedvvel és tapasztalattal: „Női sorsokat fogok bemutatni, elsősorban, de nem kizárólag, írónők prózáján keresztül. A nők az 1970-es években kezdtek jelentkezni regényekkel, eleinte gyakran önéletrajzi írásokkal, ahogy egyébként, mintegy negyed századdal korábban, a férfi írók is. Nők és irodalom? A gyarmati időkben a lányokat nem, vagy csak ritkán járatták iskolába, és még a függetlenség elnyerése – a legtöbb országban 1960 – után is jó, ha elvégezték az elemit, és alkalmuk lehetett valamennyire megtanulni írni és olvasni. Felsőfokú végzettség nagy ritkaság volt, ma sem gyakori.

A 70-es évek közepén egy kongói tanárnő még azt írta – egy később publikált, „Női emancipáció és afrikai regény” című kötetben –, hogy nincs olyan afrikai nő, aki végiggondolva életkörülményeit és sorsát, regényes vagy költői fikcióba formálta volna tapasztalatait. A később nemzetközi egyetemi karriert befutott tanárnő nem tudhatta, hogy akkor már születőben volt a fekete földrészen néhány olyan könyv, amelyet mai napig alapkőnek tekintünk az afrikai női irodalomban.”

Lángh Júlia életrajza