Az apácazárda imái és gyümölcsfái között a nővérek és a növendékek álmokat és terveket szőnek. A főnökasszony meghalt, ki legyen az utódja? A rendnek pénzre van szüksége, ebben mindenki egyet ért, a kérdés az, hogy ezt hozománnyal és a hagyományok merev fenntartásával vagy megújulással, világi nézetek beengedésével valósítsák-e meg. A rend két pártra szakad, miközben lányok és nők titkos érzelmeket táplálnak egymás iránt, vagy férfiakról ábrándoznak és szabadulni próbálnak, és akad, aki nem dédelget romantikus képeket a szabadságról: „ – Az élet, kicsim!... Azt hiszed, az tán mulatságosabb, ha az ember leány, házileány kivált?...” Király Erzsi nagyobb tapasztalattal, de nem lemondón, hanem könnyű humorral kezeli a helyzeteket, céltudatosan a diploma megszerzésére, a zárda elhagyására, és egy önálló életre törekedve. Így az apácarend pénz, érzelmek és a bezártság/szabadság tekintetében is a „külvilág” hasonmásaként bomlik ki.
Kaffka Margit tanulóéveinek jelentős részét az Irgalmasok szatmári zárdájában töltötte, Radnóti egyik utolsó esszéjében így írt róla: „Az első asszonyíró, aki tudatosan, lázadón és szűkölve asszony, aki pontosan érti és tudja a másféleségét…” A Hangyaboly c. regényből (1917) Fábri Zoltán rendezésében, 1971-ben film is készült.
(Gubicskó Ágnes)
Kaffka Margit (Nagykároly, 1880. június 10. – Budapest, 1918. december 1.) író, költő.
Apja főügyész volt, korai halála miatt azonban a család szerény körülmények között élt. Ösztöndíjasként tanult a szatmári irgalmasnővérek tanítóképző zárdájában, ennek fejében egy évet tanított Miskolcon. Ezután Budapesten tanult tovább és 1902-ben az Erzsébet Leányiskolában polgári iskolai tanári oklevelet szerzett. Visszatért Miskolcra, és a polgári leányiskolában tanított irodalmat és gazdaságtant; tanítványai imádták. Itt jelentek meg első írásai is, versek, novellák, és ekkoriban vált a Nyugat állandó munkatársává is.
1905. február 17-én ment férjhez Fröhlich Brúnó erdőmérnökhöz. Férjét 1907-ben a Földművelődésügyi Minisztériumba helyezték, így Kaffka elszakadt az általa nem kedvelt Miskolctól, de a pár házassága néhány év alatt tönkrement, ezért elváltak. Budapesten 1910–1915 között tanárként dolgozott, közben 1914. augusztus 18-án Szegeden másodszor is férjhez ment Bauer Ervin elméleti biológushoz.
1912-ben jelent meg első nagyregénye, a Színek és évek, amely az értékeit vesztett dzsentri társadalommal és a századfordulón élő nők sorsával foglalkozik. Az első világháború kezdetekor elhagyta a tanári pályát és csak a szépirodalomnak élt. Másik nagy sikert aratott regényét, a Hangyabolyt – melyben a zárdában töltött éveket idézi fel – 1917-ben adták ki.
A világháború után tizenkét éves fiával együtt a spanyolnátha járvány áldozatává vált.
Forrás: Wikipédia
Hozzászólások
Hozzászólás